Hármas dráma: mi az a „Karpman-háromszög” és hogyan léphetünk ki belőle?
A pszichológiában a „Karpman-háromszög” az emberek közötti kapcsolatok olyan modellje, amelyben három szereplő vesz részt: Megmentő, Áldozat és Tettes (vagy Üldöző, Agresszor).
Úgy döntöttem, hogy egy kicsit beszélek a „Karpman-háromszögről” mind a személyes kapcsolatok, mind a munkahelyi szituációk kapcsán – miért veszélyes ez a dinamika, és hogyan lehet kilépni belőle.
Mi az a „Karpman-háromszög” és miért ártalmas?
A „Karpman-háromszög” egy olyan kapcsolati modell, amelyben a résztvevők három szerep valamelyikét töltik be: Megmentő, Áldozat vagy Tettes.
Minden szerepnek megvan a maga forgatókönyve és jellemző tulajdonságai, a három szereplő pedig együtt egyetlen destruktív mechanizmust alkot. Ebben a mechanizmusban a gyermekkori traumák, szorongások és pszichológiai berögződések olyan pontosan illeszkednek egymáshoz, mint a fogaskerekek. A fogaskerekek forognak, a „játék” folytatódik, és minden résztvevő újra meg újra végrehajtja a saját szerepét.
Stephen Karpman elmélete szerint az emberek interakcióik során gyakran belekerülnek a háromszög valamelyik szerepébe, amely mintázat évezredek óta jelen van az emberi kapcsolatokban.
A Karpman-háromszög gyökerei
Sok pszichológus úgy véli, hogy az emberek viselkedését a háromszögben leggyakrabban a gyerekkori tapasztalatok határozzák meg. Például egy gyermeket „állandó áldozattá” tehet a túlzott óvás, amely aláássa az önállóságát és erejét:
-
„Hadd csináljam meg helyetted!”
-
„Segítek neked!” – akkor is, amikor segítséget senki nem kért.
A gyermek ekkor Áldozat szerepbe kerül, az édesanya pedig Megmentővé válik. Azonban a Megmentőnek nem mindig van elegendő ereje vagy erőforrása, és amikor ezek elfogynak, az anya könnyen átléphet a Tettes szerepébe.
Például reggel, amikor a gyermek készül az óvodába, és nincs benne önállóság, mert mindig mindent megcsinálnak helyette, játszani kezd az öltözködés helyett. Az anya először segíteni próbál (Megmentő), majd elveszíti a türelmét, és kiabálni kezd (Tettes). A gyermek sírni kezd (még mélyebbre kerül az Áldozat szerepbe), esetleg vissza is üt, vagy hozzávág egy játékot az anyához (Tettessé válik, az anya pedig Áldozattá). Ezután jön a lelkiismeret-furdalás, az anya szégyent érez, és ismét Megmentőként kezd viselkedni:
-
„Bocsáss meg, kicsim! Hadd segítsek neked felöltözni!”
A három szerep: Áldozat, Megmentő, Tettes
Áldozat
Az Áldozat a Karpman-háromszög központi alakja, hiszen ő indítja be a dinamikát: provokálja a Tettest és segítséget keres a Megmentőtől. Az Áldozat tipikus viselkedésére jellemző, hogy állandóan panaszkodik az élet nehézségeire, de nem keresi a megoldásokat.
Az Áldozat nem annyira tehetetlen, mint amilyennek tűnhet, hiszen könnyedén átválthat bármelyik másik szerepre: Tettesre vagy Megmentőre. Az Áldozat szerepe arra szolgál, hogy elnyomja saját agresszióját, amelyet nem képes elfogadni.Az Áldozat gyakran önkritikus, saját képességeit alábecsüli, és minden problémájáért másokat hibáztat.
Tettes (Üldöző, Agresszor)
A Tettes azért válik támadóvá, mert nem tudja elfogadni saját sebezhetőségét. Ezért elnyomja azt, és kivetíti az Áldozatra. A Tettes belül rendkívül sérülékeny, viszont szavakban és tettekben agresszíven lép fel.
Megmentő
A Megmentő hajlamos alábecsülni az Áldozat képességeit, és mindent meg akar oldani helyette. Ezzel saját fontosságát és értékességét akarja megerősíteni. Gyakran maximálisan bevonódik mások problémáiba, még akkor is, ha erre senki nem kérte.
Hol jelenik meg a Karpman-háromszög?
A Karpman-háromszög mindenhol megjelenhet: diszfunkcionális családokban, munkahelyeken, sőt akár egy egyszerű boltban a kasszánál. A háromszög dinamikája nem csak a kapcsolatokban, hanem egyetlen személyen belül is előfordulhat.
Hogyan lépjünk ki a Karpman-háromszögből?
A háromszögből való kilépés tudatosságot igényel. Először is fel kell ismerni, hogy benne vagyunk, és tisztában kell lennünk azzal, hogy melyik szerepet töltjük be.
-
Ha azt érezzük, hogy Megmentőként viselkedünk, emlékeztessük magunkat arra, hogy a másik ember képes önállóan is megoldani a problémáit.
-
Ha Áldozatként cselekszünk, dolgozzunk azon, hogy elengedjük a mások figyelmétől való függőséget, és vállaljuk a felelősséget saját életünkért.
-
Ha Tettesként viselkedünk, próbáljuk megérteni saját sebezhetőségünket, és kerüljük az ítélkezést mások felett.
A háromszögből való kilépés hosszú folyamat, de a tudatos kommunikáció és az önmagunkon való munka segíthet megtörni ezt a mintázatot.
